A csendéletfestés még néhány száz éve is alacsony rendű művészeti tevékenységnek számított. A megnevezés is csak utólag, a műfaj népszerű és önállóvá válásakor, a 17. század közepén tűnik fel Németalföldön. Ennek oka, hogy a képzőművészeti műfajok hierarchiája a társadalmi hierarchiát követi, mely szerint a mozdulatlan és testetlen dolgok a létezés alacsonyabb rendű formái.
A fentiek ellenére már az ókorban megemlékeznek egy Peiraikos nevű görög festőről, akit „kevesen szárnyalták túl ... művészi tudásban, ....., mindig a köznapi tárgyakat kereste: igaz viszont a köznapi tárgyak körében a legnagyobb dicsőséget érte el. Festett borbély- és varga-műhelyeket, szamarakat, ételcsendéleteket és más hasonlókat. Ezért nevezték el ryparographosnak -vagyis szemét festőnek. Ezeket a tárgyakat a legélvezetesebb modorban festette meg, és képeiért nagyobb összegeket kapott, mint mások nagyméretű festményeikért.” Caravaggio Gyümölcskosár című képéről azt tartották, hogy nehezebb azt megfesteni, mint az emberi figurákat. Régóta elfogadott tény, hogy az esztétikai, technikai alapelvekben lényegtelen a lefestett dolog fenséges vagy triviális volta. A művészi teljesítmény azonos mindkét esetben. Ugyanezzel szembesülünk a hiperrealizmus elvei között. A hiperrealista művészek közül nem egy választotta témául a pusztuló faktúrák és a városi konzumhulladék ábrázolását. A nagyváradi származású Molnár László József pedig nem is választ mást grafikái tárgyának. (Bárdosi József: Tulajdonságok nélküli művészet – Bp., 2005., 93.)
Megnyitja:
Novotny Tihamér művészeti író
2007. március 23. 17 óra
|
| Rendezvényszervezo: | TRAGOR IGNÁC MÚZEUM | | Helyszín: | Vác - Hincz Gyula Gyűjtemény Káptalan u. 16 | | Telefon: | 27 / 313 - 463 |
|
|